Budapest, Gidófalvy Lajos utca 3.
Sok vagyonos zsidónak volt alkalma adakozásra. Weisz Manfréd a csepeli gyártulajdonos a Váci út 89.szám alatti iskolában étkezőt rendezett be, ahol 1914. szeptemberétől naponta 1000 adag kétfogásos ebédet kaptak a rászorulók, mindegyikhez 15 deka barna kenyérrel.
Bővebben:
Angyalföldön sok laktanya és egyéb katonai létesítmény volt ebben a korban, erre az utcanevek is utalnak, gondoljunk csak a zsinagóga melletti Tüzér utcára. Természetesen ezekben szolgáltak zsidó katonák, néha a kantint is zsidó bérelte, de különös jelentősége ebben a boldog korban a származásnak nem volt. Ha mégis adódott valamilyen konfliktus, a hivatalosálláspont rövid és egyértelmű volt: „A szabályzat nem ismer zsidót”! Vannak adataink, hogy a környékbeli laktanyákból elengedték a katonákat a közeli zsinagóga istentiszteletére, illetve a helyi zsidók ünnepeken kóser ételekkel kedveskedtek a családjuktól távol szakadt hadfiaknak. Persze a mundért viselők hivatalos egyenlősége nem mentette meg a zsidó közkatonát az altisztek rosszindulatától, durvaságától. Hazai Hugó az Egyenlőség munkatársa, akinek katonai tárgyú írásait gyakran olvashatjuk ezekben az évtizedekben így összegezi tapasztalatait: „ Katonának lenni nem jó, zsidónak lenni nem jó, zsidó katonának lenni a legrosszabb”!
Érdekes körülmény, hogy voltak Angyalföldön a távoli Boszniából idevezényelt, piros fezes bosnyák katonák, akik nem ehettek disznóhúst s igy ha volt módjuk rá szívesen vásároltak kóser hússzékekből. Ennek költségét gyakran komiszkenyér-adagjuk, a „Profunt” utcai eladásából fedezték. Az ún. Lőportár dűlőn árulták ezt a kemény, savanykás kenyérfajtát, igaz hogy olcsón, 3-4 krajcárért. Mivel a katonai raktárakat szuronyos őrség strázsálta, ezekre az ügyletekre leginkább a sötétedés beállta után kerülhetett sor. Az utcán integettek egymásnak és az árról is mutogatva alkudtak, hiszen nem értették egymás nyelvét. Akadtak a bosnyákok között kis számban zsidók, de ők más szokású, szefárd spanyol zsidók lévén csak néha tévedtek az Aréna utcai zsinagógába. Voltak más, civil bosnyákok is: őket a megélhetés kényszere űzte a karsztos Délről a termékeny Magyarországra. Sokan kereskedtek, ezek között előfordultak zsidók, ők általában a Bettelheim nagykereskedő cég árújával házaltak.
Az első világháború kitörésekor a hazai zsidóság is osztozott az általános lelkesedésben, az Egyenlőség külön rovatot indított a zsidó katonák harctéri helytállásáról. A tartalékos tisztek 17%-a volt zsidó vallású, de voltak főtisztek is, sőt báró Hazay Samu hadügyminiszter is csak kadétkorában keresztelkedett ki. Többen elestek az Aréna utcai hívek közül is a különböző frontokon, hadifogságot is megjártak néhányan. Sajnos ez a kötelességteljesítés nem mentette meg a zsidókat a háborús nehézségek miatti támadásoktól. A zsidó kereskedőket tették felelőssé a drágaságért, áruhiányért - vannak adatok Lehel-téri árusok bántalmazásáról.
Nagyon megterhelte a háború a hitközség jótékonyságát. Adományokra volt szükség a bevonult családfő nélkül maradt családok számára, sok zsidó menekült Galiciából és a Kárpátaljáról a cári hadsereg elől. Sok vagyonos zsidónak volt alkalma adakozásra Weisz Manfréd a csepeli gyártulajdonos a Váci út 89.szám alatti iskolában étkezőt rendezett be, ahol 1914. szeptemberétől naponta 1000 adag kétfogásos ebédet kaptak a rászorulók, mindegyikhez 15 deka barna kenyérrel. Az őszirózsás forradalom lendületet adott a szegényebb zsidók nagyobb szereplésének a hitközségi életben, megélénkült
a cionista mozgalom. Sok zsidó sodródott a forradalmárok közé - nem kellett messze menniük, szemben a zsinagógával, a Népszállón működött a Kommunista Párt helyi szervezete . Maga a párt is közelben, a Visegrádi utcában alakult meg egy zsidó kereskedő lakásán.
Népbiztosok és egyéb vezetők szintjén több volt zsidó volt, mint a lakossági arányuk, igaz a bukás után letartóztatottak és kivégzettek között is többen voltak a zsidók. Zsidó volt Böhm Vilmos hadügyi népbiztos és volt a magyar Vörös Hadseregnek egy oroszországi zsidó foglyokból alakult jiddis nyelvű alakulata. Másrészt a közeli Engels laktanya ágyúlövései adtak jelet az 1919. június 24-i ellenforradalmi felkelésre.